Csak tekerj! - 2.rész

Másnap mikor megszólalt az ébresztőórám ,azonnal kipattantam az ágyból. Megreggeliztem ,felöltöztem és már ott vettem észre magam ,hogy a bicajomon ülök úton a munkahelyem felé. Hihetetlen lelkesedés vett rajtam erőt és ezt csakis egy személynek köszönhettem ,aki éppen ebben a pillanatban lépett be az üzlet ajtaján. A tegnapi kis megismerkedésünk ,valamint annak körülményeinek hatására úgy döntöttem ,hogy mindent bevetek ifjú főnököm ellen. Ezt azzal próbáltam elérni ,hogy nem adok rá neki okot ,hogy piszkálhasson. Ha nincs velem gond ,nincs mit elverni rajtam. Myung Soo tekintete találkozott az enyémmel ,mikor az asztalokat törölgettem és valahogy…nem is tudom. Elvesztem abban a pillantásban. Hogy történhetett velem ez? Én nem ilyen vagyok! Én egy igazi belevaló csaj vagyok ,aki simán átnéz az ilyen képmutató alakokon ,mint amilyen ő. De most úgy tűnik ,hogy kezd leomlani a védőfalam. Hirtelen rezgést éreztem a farmerom zsebében. Letettem a törlőrongyot és gyorsan előhalásztam a telefonomat. Sang Hun volt az.

-Hali. Mi az ábra? – kérdeztem tőle.

-Szia Wonni. Csak azért kereslek ,hogy nincs-e kedved velem és Iseul-lal leugrani a partra?

Iseul volt ,vagyis lett mostanában ,Sang Hun újdonsült barátnője. Bírtam a csajt ,mert sok mindenben hasonlítottunk ,így biztos voltam benne ,hogy a legjobb barátom jól döntött. A munka miatt azonban nem mindig lesz rá sok időm.

-Istenien hangzik ,de dolgozom. Talán majd máskor. –nyögtem a választ. Bár százszor szívesebben lennék velük ,mint itt ezzel a gyönyörű kinézetű tetűvel. De az ember nem választhatja meg a munkaadóját.
-Ne csináld már! Neked feltétlenül ott kell lenned! Tudod ,hogy mi lesz ,ha nem jössz… - győzködött tovább. Igen ,tudtam ,hogy mi következik ,ha nem megyek. Egyszer anya nem engedett el a játszótérre Sang Hun-nal. Akkor még csak 8 évesek voltunk ,de Sang Hun olyan ravasz tudott lenni ,hogy néha még engem is meglepett. Eljött hozzánk ,de hiába ,mert anyát bizony nem tudta meghatni ,ezért drasztikus lépésre szánta el magát. Becsengetett a házunkhoz elől és amíg anya előrement ,hogy megnézze ki jött ,addig Sang Hun óvatosan kicsempészett hátul a szobám ablakán. Akkoriban kertes házban laktunk ,tehát még szerencséje is volt a kis gazfickónak. Ez is bizonyítja ,hogy ha Sang Hun mond valamit ,akkor az úgy is lesz. Kár ellenkezni.
-Tudom ,de már nem vagyok kislány ,hogy kiosonjak veled. Ez itt a munkahelyem ,innen nem olyan egyszerű csak úgy felszívódni. – vágtam rá a legreálisabb dolgot ,ami az eszembe jutott és rájöttem ,hogy elég jól tudok érvelni. Sang Hun nagy sóhajtását hallottam a vonal másik végéből.

-Ejnye Wonni ,hát nem tanultál semmit a barátságunkból? –azzal fogta és letette.

-Haló! Sang Hun?! – de nem érkezett válasz.

-Mi az ,lepattintott a barátod? – gúnyolódott Myung Soo mellettem állva. Összeszorítottam az ajkaimat ,hogy visszafojtsam a bennem előtörni készülő dühöt. Pedig szívesen rázúdítottam volna egy gyors arcátrendezés kíséretében.

-Nem tudom ,hogy honnan a fészkes fenéből veszed ezt az orbitális baromságot ,de nem is magyarázkodom neked ,mivel semmi közöd hozzá! – válaszoltam a tőlem telhető legnyugodtabb hangon.

-Szóval? – nézett rám várakozásteljesen.

-Melyik szót nem értetted abból ,amit mondtam? Semmi.Közöd.Hozzá. –fojtottam belé a szót. Felszegtem az állam és elsétáltam mellette.

Késő délután volt és a kuncsaftok száma kissé megcsappant a déli csúcsforgalmat követően. Sikerült egy kicsit lepihennem és elszürcsölni egy jó jeges kávét. Olyan elviselhetetlen volt a forróság ,hogy meg-meg fordult a fejemben ,hogy visszahívjam Sang Hun-t és mindent sutba vágva elmenjek vele a partra. Felkaptam a fejem ,amint meghallottam a csengő hangját ,ami újabb vevőt jelentett. De nem az volt ,hanem Sang Hun semmivel sem összetéveszthető alakja. Odajött hozzám és karjait átfonta a derekam tövénél ,majd jó erősen a magasba emelt.

-De jó téged újra látni! – mondta a fülembe.

-Téged is! – válaszoltam.

Miután letett ismét a földre ,kérdő pillantást vetettem felé.

-Jó ,tudom! Miért vagyok itt ,igaz? Mint már azt a telefonban is mondtam ,ma velünk jössz pancsolni. – válaszolta teljes nyugalommal.

-Haha ,és ezt mégis hogy szeretnéd megvalósítani? – nevettem fel hitetlenkedve. Megfogta a csuklómat és maga után húzott a hátsó szobába ,ami a tulajdonosé volt. Odabent nagyjából annyi történt ,hogy megtudtam ,Sang Hun remek színészi képességekkel van megáldva. Elmondta Kim úrnak ,hogy a testvére éppen a kórházban fekszik ,mert egy idióta megtámadta az utcán és ki is rabolta. Ehhez én úgy jöttem hozzá ,hogy a család régi barátjaként nekem is feltétlenül be kell mennem hozzá ,most azonnal. Nekem elég légből kapottnak tűnt a sztori még akkor is ,ha tudtam ,hogy az ,de Kim úr simán bevette és el is engedett a nap hátralevő részére. Megmondtam Sang Hun-nak ,hogy kint várjon meg ,amíg kihozom a cuccaimat. Bementem a hátsó részbe az öltözők felé ,amikor láttam ,hogy Myung Soo jön be utánam és bezárja az ajtót.

-Te meg mi a fenét művelsz? –förmedtem rá azonnal. Ő azonban heves léptekkel közeledett felém ,amitől egy kissé megrémültem ,aztán megállt közvetlenül előttem. Nagy levegőt vettem ,mert a közelsége annyira intenzíven hatott rám ,hogy azt hittem ott helyben padlót fogok. Egy pár percig csak némán méregettük egymást ,de végül megtörte a hosszúra nyúló csendet.

-Remélem tisztában vagy azzal ,hogy nem mész innen sehová! – mondta ,miközben egy percre sem szakította meg a szemkontaktust.

-Hát ,akkor most nagyon megszívtad ,mert elmegyek.- toltam meg a mellkasát és megpróbáltam minél hamarabb eltűnni a színről. Myung Soo azonban megnehezítette a dolgomat. Amint elléptem volna mellette ,megragadta mindkét csuklómat és szikrákat szóró szemekkel meredt rám.

-Azt hiszem elfelejtetted, hogy hol itt a helyed Hae Won...!

-Te pedig azt ,hogy nem vagy a főnököm és éppen ezért most engedj utamra! – emeltem fel a hangom. Láttam rajta ,hogy még mindig nagyon dühös ,de a szorítása alábbhagyott, így gyorsan ki is tudtam szabadítani a kezeimet.

-Jól van ,elengedlek. De azt azért elárulhatnád ,hogy hova sietsz ilyen sürgősen !?

-Neked ahhoz végképp semmi közöd ,és most ha megbocsájtasz...- azzal kiléptem a helyiségből és jól bevágtam magam mögött az ajtót.

*

Pár órával később még mindig nem tudtam elfelejteni Myung Soo arcát ,amikor berontott utánam az öltözőbe. Nem is tudom ,hogy mi üthetett belé. De azt egyáltalán nem bántam meg ,hogy megmondtam neki a magamét. Nem fogok úgy táncolni ,ahogy ő fütyül. Bár azt el kell ismernem ,hogy nagyon jóképű és vonzó ,de ugyanakkor arrogáns ,öntelt, nagyképű ,bunkó és még sorolhatnám az indokokat ,hogy miért is nem csak a  külső számít. Bezzeg ha mindennek az ellenkezője lenne...de nem az. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor Sang Hun jelent meg előttem ,vizes testtel ,fürdő nadrágban. Esküszöm ,nem tudom ,hogy miért nem csaptam le rá az ismeretségüknk alatt. Pedig olyan isteni külsővel lett megáldva, és ráadásul a jelleme is kifogástalan volt számomra. Pont egy ilyen srácra lett volna szükségem, de valami oknál fogva ,épp Sang Hun szöges ellentéte érintette meg a szívemet. Igen ,itt arra az idióta Mr.Arrogánsra gondolok. Miután eljöttem az üzletből ,Myung Soo nem futott utánam ,követelve ,hogy maradjak. Azt hiszem ,megértette, hogy nem szólhat bele abba ,ami nem az ő dolga. Sang Hun ,Iseul és én pedig elmentünk végül a partra. Előtte persze hazaugrottam a bikinimért, és egy kicsit kettesben is hagytam a turbékoló gerlepárt. Jó volt látni ,hogy a barátom rátalált a szerelemre. Iseul-al pedig a mi kis duónk ,trióra váltott.

Délután a nap sokkal perzselőbben sütött ,mint eddig. A parton rengetegen voltak ,de Sang Hun talált egy kicsit csendesebb szakaszt ,ahol nyugodtan pancsolhattunk és pihenhettünk. Egy ideig bent voltunk mind a vízben és úszkáltunk, vízi csatáztunk és minden gyerekes dolgot elkövettünk ,amit csak lehetett. Később kimentem a törölközőmhöz ,majd elmentem, hogy vegyek néhány üdítőt. A part sziklás részén voltunk ,így meggyűlt a bajom a nagy ,kiálló kövekkel. Végül sikerült átkecveregnem es kiértem a zsúfolt strandra. Séta közben eltévedtek a gondoltaim, megint. Gyorsan megvettem az innivalókat és elindultam vissza a barátaimhoz. Felmásztam az egyik nagydarab sziklára ,de elvesztettem az egyensúlyomat a kezemben lévő hűsítők miatt és éreztem ,hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. Ha itt elvágódom, nekem annyi. Eldobtam az üdítőket és közben önkéntelenül is becsuktam a szemem. Innen már nincs visszaút. Ám ahelyett ,hogy a kiálló kődarabbal találkoztam volna ,egy kemény mellkasnak csapódtam. Minden olyan hirtelen történt és a szemem még mindig nem mertem kinyitni. Mi van ha meghaltam és most a mennyországban vagyok? Nagyon lassan pillantottam fel és akkor megláttam őt. Hát ez biztos ,hogy nem a másvilág. Ott nincsenek Kim Myung Soo nevű ,beképzelt ördögök. Vagy mégis? Mindenesetre neki köszönhetem ,hogy most nem a kórházba készülök. Ráemeltem a tekintetem és láttam ,hogy félig felhúzott szemöldökkel néz rám. A kezeimet kemény mellkasán pihentettem, mely alól érezni lehetett szíve vadul lüktető iramát. Ez kissé meglepett ,de nem mutattam ki ,hisz mi értelme lett volna?! Pár pillanattal később eszméltem rá ,hogy még mindig a karjaiban vagyok és ez a gyors felismerés megtörte a köztünk lévő szemkontaktust. Amilyen hirtelen kerültem ebbe a helyzetbe ,olyan lendülettel próbáltam kikerülni belőle.
-Engedj el! – rivaltam Myung Soo-ra, aki még mindig nem eresztett el ,csak tovább bámult rám. Erősen meglöktem  a mellkasát ,de nem reagált.

-Tehát nem engedsz? – fújtattam – Egyáltalán mit keresel itt?

Nem válaszolt azonnal ,csak néhány perc múlva nyitotta ajkait szólásra.
-Téged.

Ettől totálisan lefagytam. Ő ,akit alig pár órája hagytam faképnél a munkahelyemen ,most itt áll ,sőt tart a karjaiban ,miután megmentette az életemet és azt mondja ,hogy miattam van itt. Ez tuti a készátverés, csak tudnám miért pont én lettem a kiszemelt áldozat. A gondolat is szórakoztató volt ,hogy ez velem történik meg ,ezért kicsit el is nevettem magam. Persze megmentőm semmit nem értett ebből ,így csak értetlenül nézett rám.

-Mi olyan vicces Hae Won? – szegezte nekem a kérdést.
-Ohh semmi semmi. De azért letehetnél végre. – jeleztem ,hogy ideje talpra állítani engem. Myung Soo lassan leeresztette az egyik majd a másik lábamat is ,és újra éreztem a stabil talajt.
-Ööhm, amúgy miért is kerestél?
-Nos ,csak bocsánatot akartam kérni azért ,ami az öltözőben történt ,de amint látom az a bizonyos barát még sincs olyan hely de rosszul.
Ebben a pillanatban jöttem rá ,hogy lebuktam. A helyzet eléggé kínos volt és tudtam ,hogy ebből úgy sem kerülhetek ki győztesen. Itt az idő ,hogy nyalizzak.
-Myung Soo kérlek ,ne mondd el a szüleidnek ,hogy itt vagyok ,kérlek !!
-Hahh, és miből gondolod ,hogy ezt ennyivel megúszhatod? Becsaptad őket ,csak azért ,hogy a kis barátoddal itt lófrálj, miközben ő...-ennél a pontnál hirtelen megállt. Zavartan néztem rá ,és vártam ,hogy folytassa amit elkezdett, de hiába.

-Miközben ő? Mit akartál mondani Myung Soo?

-Semmit ,csak elkapott a hév. – zárta le a témát.
-Hát jó ,de nekem most mennem kell.
-Várj. Még nem végeztünk. Nem kéne magyarázatot adnod ?

-Hisz látod ,nem? Itt vagyok a barátaimmal a parton. Ha szeretnél csatlakozhatsz te is...
Jesszus ezt meg mégis hogy képzeltem?
Láttam ,ahogy eltűnődik az ajánlatomon. Ezek a percek kínzó lassúsággal teltek és éreztem ,ahogy egyre jobban elsüllyedek szégyenemben amiért ilyet mertem tenni. De már nem volt visszaút. Mélyen beszívta a levegőt, majd egy nagy sóhaj kíséretében kiengedte.
-Rendben van, menjünk.
-Most komolyan? – lepődtem meg. Azonban ahelyett ,hogy választ adott volna ,ellépett mellettem a sziklák felé. Óvatosan járkált a magasabbnál magasabb köveken és mikor az egyik nagyobb darab tetejére ért ,felém fordult.
-Fogd meg a kezem. – és felém nyújtotta azt.
Nem tudtam ,mi lenne a helyes döntés ,de veszekedni sem akartam ,szóval beadtam a derekamat. Belecsúsztattam tenyeremet az övébe és mintha csak áramütés ért volna. Ez a váratlan reakció nagyon megdöbbentett. De a legfurcsább az egészben ,hogy míg azt gondoltam a rossz értelemben történik mindez ,épp az ellenkezője ment végbe. Az érintése annyira intenzíven hatott rám ,a testemre, az egész lényemre. Úgy éreztem ,hogy abban a pillanatban rávetném magam és ... várjunk csak. Nem, nem és nem! Ez nem én vagyok. Én sosem gondolnék így az előttem sertepelő fiúra. De megijesztettek ezek a gondolatok. Jobb ha nem is érek hozzá ,és nem kerülünk testi kontaktusba. A felismerés hatására elengedtem Myung Soo kezét. Ő hátra fordult ,majd zavartan rám nézett. Én csak megráztam a fejem és elsétáltam mellette. Hallottam pár perc múlva a lépteit mögöttem. Miután végre kiértünk a partra ,odasiettem a törölközőmhöz. Sang Hun és Iseul valószínűleg vagy a víz alatt smárol vagy pedig elmentek sétálni. Az utóbbi megállapítás viszont azt jelenti ,hogy én egyedül maradtam a főnököm fiacskájával. De tényleg ,ő meg hova tűnt? Körül néztem ,de nem találtam sehol sem. Talán megsértődött, amiért eleresztettem a kezét. Bármi is az oka a távozásának ,azért csak szólhatott volna. Leültem a homokba és úgy gyönyörködtem az egyre lentebb merülő nap látványában. Már majdnem elaludtam, amikor megéreztem ,ahogy valaki ledobta magát mellém. Nem is kellett ránéznem az illetőre, mert már a belőle áradó ,istenien finom illat elárulta. Nem tudom ,mi üthetett belém. Valamiért vonzódtam Myung Soo-hoz.
-Hova tűntél? – szegeztem neki a kérdést.
-Csak elkószáltam egy kicsit.

-Aha ,szóval elkószáltál. Azért szólhattál volna nekem is.

-Sajnálom na ,oké ? De gondoltam jobb lesz ,téged egyedül hagyni. Biztos nehéz lehet most neked és én nem akartalak zavarni.
Erre már felkaptam a fejem. Mégis mire gondol? Teljesen összezavarodtam.
-Miért nehéz nekem? Te meg miről beszélsz?

Myung Soo elnézett a vállam felett ,ezért én is arra néztem. Azonban még mielőtt elfordulhattam volna ő gyorsan a nyakam után nyúlt ,odarántott magához ,majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Nem is kell mondanom, ez a lépése nagyon meglepett. Az elején fel sem fogtam mi történik ,csak azt éreztem ,hogy az idő múlásával egyre jobban elmerültünk a csókban és már a szememet is behunytam. Annyira édes volt az íze ,teljesen lefegyverzett. Lassan mozgott puha ajka az enyémen és olyan gyengéd volt amitől önkéntelenül is felnyögtem. Az eszem persze tudta ,hogy ez nem tart örökké. Azt is tudtam ,hogy ez nem helyes ,végül miért akar lesmárolni, amikor ki nem állhatjuk egymást? Talán csak játszik velem ,meg nézi hogy ,hogyan reagálok rá ,majd jól kinevet. Na de ezt nem hagyom annyiban. Szélsebesen ellöktem magamtól és lihegve kapkodtam levegő után. Farkasszemet néztünk egymással ,miközben csendben hallgattunk. Pár perccel később hangok ütötték meg a fülemet. Hátra fordultam és akkor megpillantottam drága barátaimat ,akik kézen fogva közeledtek felénk. Feltápászkodtam a földről ,de egyszer sem néztem vissza Myung Soo-ra.
-Sziasztok skacok! Jól itt hagytatok engem....-biggyesztettem le látványosan az ajkaimat. Sang Hun persze ,azonnal komolyan vette a dolgot és ellépett barátnője mellől.
-Woni én nem akartalak itt hagyni ,esküszöm Mr.Kanga életére.
Esetleg ha valaki nem tudná ,Mr.Kanga egy plüss figura ,amit még gyerekkorunkban kapott tőlem karácsonyra. Sang Hun ezért is volt mindig remek legjobb barát, mert mindig tudta mikor ,mit kell mondania. El is érte nálam a kívánt hatást és elmosolyodtam.
-Tudom én barátocskám. És te Iseul? Te sem akartál itt hagyni? – fordultam immár másik legjobb barátom felé, aki megbújt barátja mögött a háttérben.
-Csak ...hát úgy gondoltuk ,hogy már te is hazamentél, mert olyan sokáig voltál távol.
-Nos, igen ,kicsit tovább maradtam el a kelleténél...

-Öööööm, ez a srác ,mit keres itt Woni ?–kérdezte Sang Hun ,miközben fejével az említett személyre bökött. Myung Soo meglepő módon ,teljesen dermedten bámulta a mi kis triónkat. Mintha három szemünk lenne vagy ilyesmi. Nem tudtam mi lehet a baja. Végül megrázta magát és szólásra nyitotta száját.
- Ti....ti...ti nem vagytok együtt? – mutatott rám és Sang Hun-ra.
Összenéztünk ,majd szinte szinkronban tört ki belőlünk a nevetés ,úgy ,hogy a végén már a könnyem is kicsordult.
-Dehoogy, hiszen mi csak a legeslegjobb barátok vagyunk az egész univerzumban.-vágta rá Sang Hun.
Myung Soo továbbra is egy rémült őzike tekintetét mutatta ,de lassan bólintott. Felállt ő is ,aztán kezet nyújtott a mellettem álló srácnak.
-Most nekünk mennünk kell, de majd később beszélünk.
Azzal kézen ragadott és elhúzott a többiek elől. Ez a nap tele van meglepetésekkel...